Szóval, az X-menes bevezetés után, kezdjük a tegnap esti bejegyzésem folytatásával, amit pontosan úgy fejeztem be, hogy ennek az egész Adjutantosdinak a küszöbén álltam. 
Persze, vizsgaidőszakban ötlöttem ki az egészet, mert akkor a legkreatívabb az ember, amikor kellene, nyáron pedig, amikor még lenne is időd a brainstormingra, szimpla adásszünetről számolhatok be. ( A szigorlatra készülés talán elindíthatja a cosplayezssel foglalkozó 'sejteket' is? Na igen, most a pszichofiziológia tanárom sírva elhagyná az épületet, nyilván én sem így gondoltam, de a lényeget értitek.)
Tehát, tudtam, hogy én ezt meg akarom csinálni, a családom és barátaim pedig csak meredtek a képre, és nem tudták elképzelni, hogy fog összeállni az egész.
Úgy kezdődött, hogy összeszedtem a világ összes képét, amit csak lehetett a karakterről, meg a cosplayesekről, de néhány óra alatt simán kivégeztem az internetet, és nem mondanám, hogy annyira masszív képgyűjtemény kerekedett az egészből, úgyhogy volt néhány elem, amit elvetettem, sokat hozzáálmodtam, a végére pedig összejött pár rajz, ami alapján nekivágtam az egésznek.


Valami ilyesmi-szintű firkákból veselkedtem neki a dolognak. Itt már összeállt, hogy mit, a második kérdés már csak a "miből" volt.

Találtam egy nagyon klassz blogot, ahol worblából elkészítették ezt a jelmezt, talán az tetszett a legjobban, de mivel nem tartottam még magam eléggé kompetensnek egy ilyen anyag használatához, így maradtam a jól bevált papírmasénál - és abból is az ősi verziót használtam.
Fontos momentum volt még, hogy az elején besaccoltam kb. az anyagi szükségleteket, és a legdurvább az  az egészben, hogy majdnem mindent be kellett szereznem, normális sniccert, festékeket, ragasztópisztolyt, hőlégfúvóm sem volt - tehát, ezek a kezdeti "először sokba kerül, de aztán életed végéig elkísér"-tételek nyomták meg a végösszeget, amit az elején jól mellélőttem, mert ahogy haladtam előre, egyre több ötletem volt, egyre több mindent vettem, és így kicsit elrugaszkodtam az eredeti büdzsétől, de szerencsére a tanulmányi ösztöndíjamért megérte annyit szenvedni a vizsgaidőszakban, szóval annak köszönhettem, plusz az előző nyári munkának, meg persze egy becsúszó 20. szülinapnak, hogy meg tudtam mindezt valósítani, pedig látni fogjátok, hogy próbáltam ott spórolni, ahol tudtam.
Amikor már elméletben majdnem minden megvolt, elkezdhettem a gyakorlattal foglalkozni, ezt  lépésekben írom most le, hogy áttekinthetőbb legyen. :)

I. Az alapok :


Az első napomat a műhelyben sikerült Skypeon keresztül megörökíteni, a barátom volt az, aki "személyesen" támogatott ebben az egészben. Ahogy látjátok, leginkább este dolgoztam, hosszú éjszakákat töltöttem lent, míg végül elkészült a nagy mű. Örök hálám apának, aki nekem adta a műhelyét, ami hónapokon át használhatatlan káoszba süllyedt a munkám miatt.

Először eltelt néhány órám azzal, hogy Media Marktos prospektusokat vágtam csíkokra, amíg vártam, hogy a tapétaragasztó normális állagú legyen. Később már rájöttem, hogy azóta, hogy én használtam a masézást egy jó 7 éve, már vannak újabb módszerek is, de akkor már sokat pepecseltem el ezzel, szóval, gondoltam, maradjon a technika. Első lépésként az alappáncélzatot készítettem el, ahogy látjátok hátul, egy gyömbéres üvegen már száradnak az első csíkok a vállashoz. :D
Aztán, az első hét után már így álltam :

Azért volt sok idő, mert nagyon masszívra akartam csinálni, kb. 15 rétegenként hagytam 2-3 napra száradni a páncélt, és összesen 45-50 réteg papírból lett az egész felépítve. 

II. A fejes :

Ez volt számomra a legnagyobb kihívás, mert annyira lehetetlennek tűnt a worblás tutorial mellett papírmaséval, és dekorgumival dolgozni. Végül úgy döntöttem, hogy a homlokrész szilikon lesz, a többi pedig papírmasé-dekorgumi alapú. Először papírra rajzolgattam fel a mintákat, azt vágtam ki később dekorgumiból, és ragasztottam fel. Nagyon nem tűnt bizalomgerjesztőnek az elején a kompozíció, szerintem Ti is látjátok, itt jelentek meg az első kérdőjelek a fejemben, hogy akkor ez most így hogy is lesz... De anyukám mindig mondta, hogy ez bizony jó lesz, ő hitt bennem az elején is.


Na igen, ez volt a fejes már egy kis "díszítéssel". A fülesrészek befőttesüveg-zárókból és egyéb, a szelektív kuka mellé tett műanyag palackokról-edényekről leoperált kupakokból vannak. A háttérben már lehet látni, hogy a mellpáncélt elkezdtem lemestertapaszozni.

III. Rövid szünet

Mert ugye zh-i is vannak az embernek, meg egyéb, sulis kötelességei, amiket teljesíteni kell. A tudás jó, tanulni szeretek, a pszichológia rém érdekes, és ha jól sikerülnek a vizsgák, akkor az ösztöndíjból lehet cosplayeket (is) gyártani. Volt egy egy hetes időszak, amikor a továbbiakon agyaltam, megrendeltem az elektronikát, amit egyik legjobb barátom, Dani tervezett, majd épített bele, na, de ez később következik, a lényeg, hogy idő közben megérkezett az 50 db borostyánságra LED-em, és a Super Pinky Blue lencsém is.


IV. Back to work!

A kis pihenő után pedig gőzerővel folyt a készülődés, már úgy tűnt, kezd összeállni a kép. Valahogy, az első lépések során igen bizonytalan voltam, amikor rengeteg munka után még semmit nem láttam az egészből, majd később, mintha látnád a gyermeked felcseperedni, kezded beismerni, hogy amit csinálsz, az jó, és megéri folytatni a munkát.

Itt már letapaszoztunk és lecsiszoltunk mindent, és formára vágtuk a részeket. A fejeshez szétgyilkoltam egy harisnyát, a családom gyakran hitte azt, hogy betörni megyek, mert volt, hogy így flangáltam a lakásban is :D

És közben, Erika segítségével elkészült a ruha is :
Akkor, még nem gondoltam, hogy mennyire melegem lesz. Már önmagában így is, nem hogy még a páncélzat, és a kábelek, de ne rohanjunk ennyire előre... :D

V. Az ördög a Részletekben rejlik


De még mennyire ! Ez volt a jelmez azon része, amit a legjobban vártam. A kis apró pepecselő munka, a díszítés, és itt már elengedtem a rajzokat, meg az alapterveket. Folyamatosan jöttek az ötletek, teltek-múltak az órák, én pedig azon kaptam magam, hogy már megint hajnal van, aludni kellene, de tudjátok, amikor a kreativitás ébren tart, és a motiváció, akkor nincs megállás, mert nem tudhatod, meddig tart az ihlet.

Itt van egy kis előtte-utána kép, avagy mennyit halad az ember egy éjszaka alatt :


Na, azért itt már látszik a masszív alváshiány...:D


Ez lett végül a fejesből. Rákerültek a "tüskék", és az égethető gyurmás kis díszek, meg a porszívócső is ( :D) A hátsó részt egy kikukázott Mascarponés dobozból gyártottam. :D Olyan kialakítást kapott, amibe belefért a copfom, mert a baba feje kisebb volt, mint a sajátom, és egyszerű fejrecsatolós módszerrel nem fért volna rá a fejemre, így a hajam bevezetődött a csőbe. (: Utólag már ezt is másképp csinálnám, de akkor, elsőként így tudtam megvalósítani.

VI. Színt vinni az egészbe...

Már lassan ott tartottam, hogy a festés következett. Először egy alapozó ezüst színt kapott a kiscsalád. Mivel előző hetekben bőszen begyűjtöttem a barátoktól-ismerősöktől-szaktársaktól elromlott fülhallgatóikat (nagy örömükre:D) , így azok beépítését is elkezdtem. 

A páncél a festés, és az alapminta felragasztása után. 

És itt a fejes is, még eléggé minimál-stílusban.Sok helyen még látszik a masé.

VII. Finomítások, és még több részlet


És, ha még nem lett volna elég, kitaláltam, hogy mennyire jó lesz legalább 4-500 darab kis köröcskét kivágogatni dekorgumiból, hogy tovább bolondítsam az egészet. Szerencsére, találtam egy lyukasztót, így már csak feleannyira volt fárasztó a dolog, de már kezdtem egy kicsit bepöccenni...ez volt nagyjából két héttel a PlayIT előtt. Suli és Pszinapszis mellett az pontosan egy teljes hétvégét jelentett, ami... kevés. Nagyon kevés.
Szerencsére megjött az első adag szilikon csövem ( a Bondextől), amit elkezdtem beépíteni a jelmezbe. Különböző méretekben rendeltem, talán ez volt a legköltségesebb része a jelmeznek, mert ugyan kaptam felajánlásokat ilyen kertben talált kábelekből (=szemétből :D), meg régi telefonvezetékekből, azért voltak bizonyos részek, amik kicsit speciálisabb méretű csöveket igényeltek. Ilyen volt a fejes is, ami fél napnyi dekorálás, szitkozódás és hajtépés után ilyen lett :

Azért itt már nem kicsit voltam boldog, elhihetitek. Annyira közelinek tűnt az egész, és nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek, de azért ez már igencsak tetszett, és büszke voltam magamra, hogy egyedül eljutottam idáig, kísérletezésekkel, megégett ujjakkal, és talán kezdő szerencsével(?).

Ha már megvolt a fejes, gondoltam, akkor legyen kész a hátpáncél is. Jó barátom, a mascarponés doboz ismét segítségemre volt a bajban ( ez itt a reklám helye!), a többi kis elem dekorgumiból, hungarocellből és szilikon tömítődugóból van ( utóbbit a Bondexnél láttam, gondoltam, milyen kis szupi, biztos jó lesz valamire. Hát, jó lett, csak a PlayITen elhagytam valahogy mindkettőt. Tanulópénz : a szilikon nem éppen jól jön ki a ragasztóval...-vagy nem ezzel. :) )


Így hagytam a kis családot pihenni az utolsó hétvége előtt. Ahogy látjátok, a vállasra olyan tökéletesen megfelelt egy szétszedett fejhallgató gumirésze, hogy Hamupipőkére nem illett jobban az üvegcipő ( az, hogy esztétikusabb volt, már egy más történet :D ) , ki is próbáltam rajta, hogy mennyire jó cimborák az akrillal, úgyhogy készen várt mindenki a festésre, én pedig arra, hogy pár nap suli után beleugorjak a finishbe.

VIII. Nyolcadik utas : a polifoam szigetelő

Pár nap siralmas óralátogatás az egyetemen, miközben végig arra gondoltam, hogy mi lesz a hétvégén, és mennyi mindent kell még csinálnom, majd egyik este a Zoli küldött egy képet egy Romániai expóról, ahol volt egy Adjutant. Ott láttam ezeket az "oldalcsöveket", és az ötlet nagyon tetszett, habár átalakítottam itt-ott, szóval, irány az O*I ( dat cenzúra) , ahol beszereztem a polifoam szigetelőcsöveket, különböző méretekben, és a csütörtök estém azzal telt, hogy Hawaii Hula-táncos szoknyát gyártottam.
Danival a Skypeon már beszéltük a LEDbeszerelés részleteit, közben Dóri ( <33 aki már 2-3 éves korom óta masszív elviselője a hülyeségeimnek <3) tartotta bennem a lelket, én meg sokszor megégettem az ujjam, miközben a dekorgumi dekort ragsztottam rá a csövekre ( miután egyesével lefestettem mindet 2 órán keresztül:D), aztán néha persze itt is belefutottam nemkívánatos ellenségeskedésbe, például a kéksarokban a polifoam , a pirossarokban a forró ragasztó küzdelemből én jöttem ki vesztesen, de ismét tanulópénz, elkönyveltem, kezdő vagyok, majd legközelebb már erre is odafigyelek. :)

Tehááát, maga a csodálatos szoknya, amiben lépcsőn lefele annyira nem, felfele mégúgysem tudtam közlekedni, na mondom, ha már korlátozva leszek, akkor legyek teljesen.


Amúgy, ez lett a legstrapabíróbb eleme a jelmeznek, még mindig lehet csűrni-csavarni, semmi baja nincs. :)


Ameddig én kutatómunkába kezdtem a homlokommal kapcsolatosan ( már itt a szilikon homlokomról van szó :D), addig apa kicsit besegített a festésben, mert nem mellesleg ért hozzá, így már azzal sem álltam olyan rosszul. Másnap jött a párom, akivel nekiveselkedtünk az egyéb csövek-kábelek festésének, és mivel naivan azt hittem, hogy befogja az akril a szilikoncsövet, kicsit megrázott, hogy annyira mégsem, így három perc esőtánc után visszazuhantam a munkába, mert vasárnapra végeznem kellett az alapokkal, akkor szállítottuk fel ugyanis az egészet a koliba... :)

Otthon azért még kihasználva a tükör adta lehetőségeket ( a koliban nincs egészalakos) , még megnéztem, hogy hogyan is néz ki az egész felvéve. :)

IX. Kolesz verzió

És itt be is kanyarodtunk a célegyenesbe. Pontosan így nézett ki a szoba, az érkezésünk után :



Szinte lehet látni a Laptopomon a segélykérést. :D Közben azért volt egy rendezvényszervezés is, technika-stábtag voltam a Pszinapszis - Budapesti Pszichológiai Napokon, szóval, az utolsó napok előtt egy kis kikapcsolódás 4 napon keresztül, távol a cosplaytől...de ahogy látjátok, aludni úgysem tudtam volna sehol.. :)

Utolsó simítások következtek a "parókán", ami nem paróka, csak "géphaj", vagy nem is tudom, hogyan nevezzem...50 méter szilikon csövet festettem le, és fűztem fel, és a homlokom is elkészült addigra szilikonból. 

Fejes-haj-homlok összpróba :)


Az utolsó két napon Dani szinte beköltözött hozzám a koliba, és pizzafogyasztások közepette szereltük a zsebkendőnyi helyen az elektronikát. Én tartottam, fogtam, adtam a kezébe a dolgokat, és közben megfigyeltem, hogy mit-hova kell éppen forrasztani, imádkoztunk, hogy a füstjelző ne sikítson fel a forrasztópákától, és egyebek. Közben a szobatársam, Fanni ( <33) hatalmas türelemmel tűrte az embersereget, és a jelmezdarabkákat a szobában, én pedig már enni sem tudtam, annyira izgultam, és vártam a szombatot...

Valahogy így festett az asztalom az utolsó pár napban. :)

X. A fény az alagút végén...vagy az alagút a fény elején?


Meghitt, karácsonyi hangulatot árasztott magából az első bekötött led. Imádtam nézegetni, kapcsolgatni :D



És akkor, az utolsó előtti napon délelőtt Dani folytatta a ledek beszerelését, én pedig elrobogtam a Kryolan Citybe festékekért. Vettem feketét, ezüstöt, viszont kicsit elment a kedvem, amikor realizáltam, hogy a homlokomra a szilikon cuccot csak egy 8 ezer forintos ragasztóval lehetne felragasztani, és akkor, amikor három blokkon kívül már semmi nem maradt a pénztárcámban, úgy éreztem, itt a vége. Hogy ennyire nem lehetek amatőr, hogy ezen csúszok el. Odatelefonáltam Enikőnek ( <3333 aki nem csak a sminkesem volt Mirandánál, és itt is, hanem a szaktársam, és az egyik legjobb barátnőm is <3) , aki mondta, hogy van hozzá ragasztója, megoldjuk. Vettem egy nagy levegőt, és hazaballagtam, ahol már a majdnem kész ledek vártak, még egy utolsó ülésre vártunk, a pénteki napon. Aznap este elmentem egy sminkpróbára még, ami nagyon jól sikerült, pontosan így :

Megbeszéltük, hogy péntek este Enikőnél alszok, hogy másnap ne kelljen hajnali 2-kor kelni, habár így is kell szánnunk a dologra egy "kis" időt. (:

Hazaértem, és tudtam, jön az utolsó nap, az idegbaj, párom átjött, hogy megnyugtasson, rendeltünk egy pizzát, és reggel pedig keltünk. Jó korán.

XI. Az utolsó nap

Pénteken reggel már szokásosan jött Dani, és elmentem a másik Daniért is, aki Veszprémből jött fel, hogy megnézzem a PlayITen, és Ákosnál lakott aznap ( gimis napjaim legszebb élményeit köszönhetem nekik :D), szóval, akkor már kicsit sokan voltunk a koliban. Tartottam egy utolsó ruhapróbát, vagy, csak félig próbát, mert nem fértem el a szobában az abroncs miatt ( :D), és átpakoltunk Enikőhöz, ami nem volt egy könnyű út, hiszen alig fértünk fel a buszra. Néhány néni a buszmegállóban érdeklődve figyelte a szállított darabokat, házirutinból felismerték a porszívócsövet, de valahogy érthető módon nem állt össze a fejükben a kép, így leegyszerűsítettük: jelmezverseny lesz, tessék szurkolni. :)
El sem hittük, de végül megérkeztünk Enikőhöz, akinek WoW-raidje volt aznap este, én pedig Diablo II-vel ütöttem el az időt, valamint egyeztettem még a másnapot az ismerőseimmel, ja igen : és izgultam. Nagyon izgultam. Próbáltam időben elaludni, és lefekvés előtt számolgattam, hogy jaj, már csak x órát alhatok a nagy nap előtt, kicsit átéreztem milyen lesz majd valamikor menyasszonynak lenni, amikor egyetlen egy napra készülsz hónapokig, a szeretteid segítenek és támogatnak, és készek megbolondulni veled, ha arra kerül a sor. Ezért is jó cosplayernek lenni : évente két-három alkalommal lehetsz menyasszony, akár pasi vagy, akár csaj, még ha félig robot vagy, akkor is. :D

XII. És A PlayIT, avagy a Nagy nap, és a verseny...


Folytatása Következik... ~